Obstruktív apnoé horkoló csecsemőknél

2022. január
Szerző: Prof. J. Spranger, Mainzi Egyetem Gyermekgyógyászati Tanszék

Egy átfogó finn alvásvizsgálatban 31 horkoló csecsemőből kilenc esetében észleltek poliszomnográfiás apnoét [1]. A kérdés megválaszolására, hogy vajon vannak-e klinikai kritériumok a rövidtávú légzési elégtelenség kockázatának azonosítására, összehasonlították a kilenc apnoés horkoló gyermeket a húszonkettő apnoéval nem rendelkező gyermekkel.

Az eredmények azt mutatják, hogy az apnoé csoportban lévő gyermekek:

• tovább horkoltak

• nagyobb tendenciájuk volt a szájon át történő légzésre és

• nagyobb adenoidokkal rendelkeztek, mint az apnoé nélküli horkoló gyermekek.

A következtetés az, hogy a tartósan horkoló csecsemők esetében a szájon át történő légzés és a nagy adenoidok okozhatnak hosszantartó apnoét, és akár hipoxiát. Ezekben az esetekben indokolt lehet a poliszomnográfiás vizsgálat. Érdekes megfigyelés volt, hogy a hiperplasztikus mandulák nem voltak jelentős tényezői az apnoé kockázatának azonosításában csecsemőknél.

 

Megjegyzés: A horkolás ártalmatlan és gyakran magától megszűnik az idő múlásával. A környező embereket zavarja, nem magát a csecsemőt. Ha az orruk el van dugulva, a csecsemők a szájukon keresztül kezdenek el lélegezni. Az olyan tényezők, mint a hipotónia, elhízottság és craniofaciális anomáliák hozzájárulhatnak a légáramlás megszűnéséhez, azaz az apnoé kialakulásához. Ennek előrejelzésére alkalmas lehet a poliszomnográfia, esetleg egy dinamikus MRI [2]. Az alvás minőségével kapcsolatos aggodalmak és bizonyos esetekben a viselkedési zavarok kialakulásának potenciális kockázata indokolttá tehetik a hiperplasztikus adenoidok eltávolítását.

Források:

[1] Markkanen S, Rautiainen M, Himanen SL. Snoring toddlers with and without obstructive sleep apnoea differed with regard to snoring time, adenoid size and mouth breathing. Acta Paediat 2021; 110(3):977–984.

[2] Fleck RJ, Shott SR, Mahmoud M, et al. Magnetic resonance imaging of obstructive sleep apnea in children. Pediat Radiol 2018; 48(9): 1223–1233.